Az MME Bükki Helyi Csoportja és a Rónaőrző Természetvédelmi Egyesület közös szervezésében ragadozó-madaras monitoring hétvégét szervezett, melyen három fajvédelmi koordinátor is részt vett. Ez a tevékenység érintette a Hortobágy déli pusztáit illetve a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet teljes területét. A résztvevők elszállásolása a Tisza partjához közeli Ároktőn volt az ottani tájházban nomád körülmények között.

A kutatások három fokozottan védett célfajt érintettek:

Ebben az időszakban kiemelt jelentőséggel bír a hamvas rétihéja (Circus pygargus) fészkelő pároknak a pontos EOV koordinátákkal való területi lehatárolása, de ez a művelet nem jelenti a konkrét fészkekhez való odamenetelt, mert tudvalevő, hogy ez a faj földön fészkel és az emberi nyomon egyéb más csúcsragadozók (róka, borz, kóbor-kutya stb.) is könnyebben megtalálnák a fészekaljat és ez a biztos pusztulásukat okozná. Ezért csak kellő nagy távolságokból történtek az egyes fészkek pontosítása, de erre azért is van égetően szükség, mert június 16-tól kezdődnek a kaszálások és az egyéb betakarítási mezőgazdasági munkák a védett és Natura 2000 területeken. A fészkek beazonosítása után igen fontos feladat a gazdálkodókkal való sürgős egyeztetés, hogy bizonyos nagyságú védőzóna kijelölésre kerüljön, aminek az érintetlenül hagyásával lehet csak biztosítani a költőpárok sikeres fióka nevelését. Egy későbbi időpontban természetesen miután a fiókák felnőttek és elhagyták a fészket az adott területrész is betakarítható. Az eredeti élőhelyei a mocsár és sásrétek a nedves ecsetpázsitos kaszálórétek sajnos egyre szűkülnek országszerte és így ez a faj is kénytelen agrárkultúrákban (lucerna, búza stb.) fészkelni, ahol még inkább ki vannak szolgáltatva fészkelő párok az emberi tevékenység negatív hatásainak.

A következő sebezhető faj a kígyászölyv (Circaetus gallicus) a hazai fészkelő állománya az 1990-es évek közepére a felére csökkent. Jelenleg hazánkban 40-50 pár revírje ismert. A megfigyelések elsődleges célja, hogy számba vegyük a táplálkozó területeken „átnyaraló” fiatal, immatur, subadult (még nem ivarérett) madarak létszámát illetve a kormeghatározás során arra is fény derülhet, hogy a területeken tartózkodó adult (idős, már szaporodóképes) madarak közül hány nem költ. Valamilyen antropogén zavarás, vagy időjárási anomáliák következtében gyakran meghiúsul a sikeres költésük és ilyenkor már elhagyják a fészkelő területüket. Ez a faj táplálékspecialista főleg hüllőket, s gyíkokat zsákmányol és csak egy fiókát nevel fel a költési szezonban, s így rendkívül lassan növekedhet csak az állománya. Ezért minden egyes egyedének (tojásos- vagy fióka korban) a pusztulása lényegesen befolyásolhatja az egész hazai állomány helyzetét! Az őszi vonuláskor is sok felnőtt egyedet lőnek még le napjainkban is!

Az utolsó megfigyelt célfaj a pusztai ölyv (Buteo rufinus) mely hazánkban bizonyítottan először a Hortobágyon 1992-ben költött. Az azóta eltelt időszakban már a Bihari-síkon, a Jászságban, Békés-megye egyes területein, valamint Csongrád- megyében, vannak szórvány fészkelési adatai. A kis létszámú hazai populáció rendkívül sérülékeny. A Hortobágyon voltak olyan évek, amikor 5-6 költő pár is előkerült. Jelenleg 1-2 pár fészkeléséről van tudomásuk a szakembereknek, de nem mindenévben nevelnek fiókákat. A 90-es évek végén egy érdekes jelenségre figyeltek fel a kutatók, pusztai ölyv és egerészölyv példányok álltak párba és sikeresen neveltek fel fiókákat. Ezek a hibridizációs folyamatok napjainkban is zajlanak és több ilyen „vegyespáros” is költ a különböző megyék területén. A jelenlegi „tisztvérű” hazai állomány 8-10 pár körül mozog. Ez a faj legközelebb hozzánk a Balkán-félszigeten és Ukrajna európai részére eső sztyepp-zónában költ.

Dudás Miklós

Fotók: Papp Gábor